Translate

2014. augusztus 22., péntek

Jessica Park - Flat-Out Love - (Szeretni Bolondulásig)

A történet:
A srác magas volt, legalább száznyolcvan centi, szőkésbarna haja a szemébe lógott. Pólóján az a felirat állt: Nietzsche a haverom.
Íme, Matt. Julie Seagle kedveli őt. Nagyon is. De ott van még Finn. Akibe Julie teljesen belezúgott.
Bonyolult? Kínos? De még mennyire.
Julie nemrég költözött Bostonba, hogy megkezdje egyetemi tanulmányait: mégis honnan tudhatta volna, hogy édesanyja régi jó barátnőjének családjánál fog kikötni? Csak ideiglenesen akart megszállni náluk. Arról szó sem volt, hogy fontossá válik a Watkins család számára, vagy hogy beleszeret az egyik fivérbe. Pláne nem abba, amelyikkel még egyszer sem találkozott személyesen. De hát számít ez? Finn megérti őt, jobban, mint valaha bárki. Ők ketten egy hullámhosszon vannak.
De a szerelem – és annak mindenféle csavaros, bonyolult változata – mindig tartogat meglepetéseket. És soha senki nem ússza meg sértetlenül.
U.i: A borítóhoz annyit, hoy szerintem tökre illik rá. :)


Nos... Jól van!!! Tudom, tudom, hogy már megint(!!!) kihagytam jó pár hetet(jó hónapot), de most is, azért, mert rajtam kívülálló dolgok jöttek közbe. Nem, mert nem szerettem volna veletek vagy éppenséggel a bloggal foglalkozni. Csak most így történt.  Sajnos. Engesztelésül újból csak azt tudom, mondani, hogy bocsássatok meg, és hogy innentől fogva megpróbálok sokkalta többet törődni a bloggal és így veletek. Még egyszer:Ne haragudjatok!!! 


Huh... Mielőtt még újra belefognék a sajnálkozásba (nem vicc, tényleg nagyon, de nagyon sajnálom) gyorsan belekezdek a cikkbe. Gyerekek!!! Most hogy visszatértem, úgy gondoltam, hogy valamilyen kifejezetten édes- aranyos történettel rukkolok elő, (hogy ezzel is enyhítselek benneteket). Ezért esett a választásom Jessica Park- Flat out love című sorozatának 1. kötetére. Csak így utólag, mert mikor belekezdtem pontosn még nem tdtam, hogy miről is fog szólni!) Aki eddig legalább egy picit is követett engem, az tudhatja, hogy én mindig sorozatokat olvasok és értékelek. Hogy miért? Hát... mindjárt elmagyarázom. Vagyis... Megpróbálom.  A válasz: Lövésem sincs. Higgyétek el, már én is elég sokat töprengtem azon, hogy vajon véletlen egybeesés-e mindez csupán vagy csak én vagyok-e egy különleges könyvsorozatvonzó mágnes, ami az összes létező sorozatot odavonzza a környékről. És minden egyes alkalommal ugyanoda lyukadtam ki vagyis: sehova. Addig ment ez így, míg egy szép napon meg nem elégeltem és már nem törtem többet a fejem ezen, hanem elfogadtam szomorú(vagy inkább drámai) sorsomat. Azóta találkoztam már, jó-rossz, gyomorforgató-fantasztikus, lírai- nyálas, szomorú végű-boldog befejezésű sorozattal is, de... soha egy ilyennel. A mostani valahogy teljesen más, különbözik az öszes többitől. Egy új műfaj... Egy új felfedezés. Nem fantasy. Nem disztópia. Nem utópia. De nem is poszt- vagy transzapokaliptikus. Hanem... romantikus. Nem viccelek. Amikor belekezdtem, még nem tudtam, pontosan miről is lesz itt szó,(csak később derült ki) ezért nem is sejthettem majd, hogy mibe vágom a fejszémet. Aztán mikor jobban belementem, ledöbbentem. Mert lehet, hogy az eddigi könyvekben is volt egy csipetnyi romantika, de soha, ismétlem SOHA nem ennyi és ilyen módon. Ebben a könyvben nem az izgalmas cselekményvezetés, vagy a fantasztikus világfelépítés fogott meg,... hanem az emberi kapcsolatok. És ez igazán elgondolkodtató. Világéletemben a romantikus könyvekről csak a hosszú, véget nem érő nyáladzások jutottak eszembe, vagy azok a borzasztó félresikerült, hamis Rómeó-Júliás jelenetek(az eredeti művel ellentétben, ami véleményem szerint igazán gyönyörű, szívhezszóló és megható és mindenkinek érdemes lenne elolvasni). Képzelhetitek, hogy mikor a könyv kb. 50. oldalánál tartottam és kilogikáztam, hogy romantikus, majd elájultam. De szerencsére ájuldozásom laptalan volt. Végül is megszerettem a könyvet, és az ahhoz tartozó szereplőket. De most, hogy itt tartunk... Lenne pár szavam a szereplő(k)ről is.  

U.i.2.: Az egyik gyönyörű idézet. :)

Julie. Teljes nevén Julie Seagle. Bostonba költözve más az élet. És ezt Julie-nak is meg kell majd tapasztalnia. Sok mindenben különbözik régi otthonától... asszem Kanadától, de ha rosszat mondtam ne kövezzetek meg. Egyetemi tanulmányai miatt azonban Julie sok mindent képes feláldozni, mint például az ismertet az ismeretlenre cserélni. De azt már nem képes elfogadni... ,hogy hajléktalannak kell, hogy legyen, egy nyomorult helyért a Whitneybe( az egyetem, hova járni szeretne). Ugyanis az ismert egyetemek miatt Bostonban már elfogyott szinte az összes albérlet vagy csak a legrosszabbak maradtak meg, ahova az ember még a lábát se tenné be. Ezért Julie hatalmas csávába kerül, amiből csak anyujának egy régi barátnője tudja kirángatni, azzal hogy befogadja. Persze csak egy ideig, amíg nem kerít magának egy tisztességes albérletet. De nyilván, nem minden olyan egyszerű, mint amilyennek látszik... főleg Finn- és Matt Watkinssal, a két belevaló testvérrel... És persze majd csak ezután jön a java.


Most csak Julie-t ismertettem meg veletek egy kicsit mélyebben, mert ebben a könyvben, végül is övé a főszerep, és a mesélő, aki elbeszéli a történéseket, nos hát... az is Julie szemszögéből van megírva. És egyébként is most fog majd kijönni a könyvmolyképző jóvoltából (asszem szeptemberben) Matt szemszögéből az egész történet... tehát, úgy döntöttem, hogy majd akkor fogok írni róla bővebben! 


Most, hogy így mindent elmagyaráztam, és tisztáztam jöhet is az,:
Összefoglaló
Kiknek ajánlom: Nos... Mit is mondhatnék. Én legfőképp mindazoknak ajánlom, akik végre át szeretnének élni egy igazán megható és szívszorítóan gyönyörű szerelmi történetet. És mi több azoknak is, akik szeretik a humort, mert pár bejegyzésnél én is szétröhögtem magam. És igen, lehet egy könyv egyszerre lírai szerelmi történet és viccesen könnyed is. Azt hiszem ez épp ilyen. :)


Kedvenc főszereplő: Matt
Kedvenc mellékszereplő: Fotó Finn(csak annyit mondok, hogy majd meglátjátok)
Kedvenc páros: Julie + Matt :D
Ami kifejezetten tetszett: az emberi kapcsolatok kidolgozottsága, a csavar a végén, a VÉGE
Ami kifejezetten nem tetszett: - (igazából a sírós jelenetek, de, hogy őszinte legyek, azok is kellettek a könyvbe, tehát nem panaszkodhatok)
Véleményem: Tetszett!!! Sőt annyira, hogy a jövőben meg fogok majd próbálkozni több romantikus könyvvel is!!! :P
Értékelésem: 10/12 - (tízből tizenkét pont)
Könyv trailer: Sajnos egy se volt sehol!!! :(

Mindenesetre jó olvasást mindenkinek!!!!!!!!!!!!!!!!!!

U.i.3.: Egy másik gyönyörű idézet, ami nagyon megfogott.Ezért ezzel is zárnék!!!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése